A kedvenc köröm.

Csak erős idegzetűeknek, bokáig érő sár!

Érdekes, és szép útvonal, az egyik legjobb az utóbbi időben. Mindig kisérletezem ugyanis, szinte sosem futottam még ugyanazt az útvonalat. Valamit mindig variálok rajta, így sosem lehet elunni.

Újra kísérleteztem. A vasút mentén az első 3 km, majd keresztül az egykori gyümölcsöző (szó szerint!) mezőgazdasági területen. - Nagyon szép most tavasszal! - Majd be az erdőbe. Sár már szerencsére nincs. Nagyon klassz most kinn a szabadban!

Ez egy kellemes kör melyet akár hétköznap munka (elött v.) után is be lehet illeszteni a napba.

Egy szép kör az Iharosban! Szépen szárad fel a sár, havat is már alig látni. Kezdenek kibújni az első virágok, a zöldjük már kinn van. Vihar elötti csend van az erdőben, hamarosan robban a természet, mindjárt itt a tavasz!

Új útvonal kipróbálása a Nap-hegyről lefelé. Nem rossz, nem kell azon a durván meredeken leereszkedni, hanem egyenletes lejtéssel lehet lejönni.

Na ilyen kört sem futottam még, bár most olyan hely nem volt benne ahol még ne jártam volna. (Lassan már nem is akad olyan része a vidéknek ahol nem voltam még.)

5,5km-nél kipróbáltam egy olyan ösvényt amin régen valami jelzett út lehetett, a fákon látszik még a lekapart jelzés. Jelenleg semmilyen papír, vagy digitális alapú térképen nem szerepel, viszont megvan és remekül felvisz a telkektől a Dobogó-hegy platójára.

Nagyon meleg volt, ettől el is hajoltam a végére egy kicsit, de azért nagyon jó volt!

Az egykori nagyhírű barack termő vidék felé vettem az irányt az indulás után. Januárban futottam erre először, hó volt, -8 fok, és reggeli napsütés, mégis zord vidék benyomását keltette akkor e táj. Na most egész más képet mutat! Mint ha valami mediterrán vidéken járnánk. Kellemes a szemnek és léleknek. Valamint termő barackfákat is látni annak ellenére még itt-ott, hogy a művelés megszünt, a fák jó része megsemmisült.

A nyílt terület után jól esett megérkezni az erdőbe, a lombok alatt több fokkal hűvösebb volt. Így megjött a kedvem, hogy kicsit rákapcsoljak, a tempót illetőleg.

Kellemes kör volt, minimális dimbekkel-dombokkal, 50 percen belül könnyedén teljesíthető!

A Bia 25 teljesítménytúrát futva csináltam meg. Nem voltam túl gyors, de minden emelkedőt megfutva, egyhuzamban végig tudtam csinálni, jó erőbeosztással. Rövid megállás csupán 11 km után volt a frissítőállomáson míg betoltam egy csokit az arcomba.

Hosszú volt, kicsit hosszabb is volt annál ami jól esik. A hosszú patakmenti futás sóskúti kálvária hegytől a biai erdészházig pszichésen volt lemerítő, pedig nem tartalmazott emelkedőt. Az erdészháztól a befejező 5km viszont újra szép és izgalmas részen haladt, így újra visszatért belém a lelkesedés és a lendület.

Szóval összességében jó volt, nem bántam meg.

A mai tekerés új utak felfedezéséról szólt. A 9-11. km közötti részen még nem jártam, de érdemes volt arra menni, nagyon szép ösvényeket találtam!

Link fent.

Többet nem tudok mondani, kérem kaccsojja ki. 

A szint természetesen nem volt ennyi, de a GPS ennyit tud magasságmérés tekintetében.